Ebben a kötetben az elmaradhatatlan, valódi krémes-habos új nyalánkságok mellett több helyet kaptak a kanálba kívánkozó gyümölcsédességek, kevesebbet viszont a jeges finomságok, hiszen fagylaltokat manapság nemigen érdemes házilag készíteni, egyéni ízesítésű, egyszerűen elkészíthető parfékat azonban igen. És ami a szívem csücske: végre itt sorakoznak az eddigi köteteinkből valahogy mindig kiszorult meleg desszertek, mindenki kedvencei. Ezek a sokarcú monarchiás konyhákat idéző, többé-kevésbé tartalmas levesek után kínált, "csak melegen jó!", egyszerű, családias tésztaédességek voltaképpen átmenetet képeznek a nyalánkságok és a sütemények között. Már a gondolatuktól is boldogság tölti el az embert. Kivált, ha olyan szerencsés, hogy a rizsfelfújtat, túrógombócot, császármorzsát vagy efféle jóságokat nem hipp-hopp elkészíthető zacskós csodák, hanem a mamája-nagymamája türelme és gondoskodó figyelme jóvoltából ismerheti. Hiszen tudjuk, a receptek csak látszólag szólnak az ételekről, sokkal inkább az életünkről...
