A kötetben kalandos életútra emlékszik vissza Varga Sinai Gizella. A szerző a második világháború legnehezebb periódusában született, Csákváron. 1964-ben édesapjával úgy döntöttek, elhagyják az országot, és Bécsbe utaztak, azonban édesapja hamarosan visszatért Magyarországra, így az akkor tizenkilenc éves lánynak egyedül kellett boldogulnia. Bécsben kezdett komolyan foglalkozni a festészettel, és itt ismerte meg későbbi férjét, Khosrow Sinait is. Nem sokkal a házasságkötésük után Iránba, Teheránba költöztek, a perzsa kultúra gazdag talaján pedig kibontakozott Varga Sinai festőművészete - és itt születtek meg gyermekei is. A könyv cselekménye három szálon fut, megismerhetjük Varga Sinai Gizella életútját és művészetét, bepillantást nyerhetünk az Iránba került magyarok sorsába, a és belső nézőpontból láthatjuk, hogy az iráni nép miként élte meg az elmúlt évtizedek vérzivataros történéseit. Ugyanis az az Irán, amelyet ma ismerünk, közel sem ugyanaz, ahova Varga Sinai Gizella megérkezett több mint ötven éve. Nyomon követhetjük, hogy az iszlám térnyerésével miként változott meg az élet az országban, emellett a szerző elkalauzol minket Irán olyan tájaira is, ahova máshogy nem, vagy csak nagy nehézségek árán juthatnánk el. Eközben megismerkedhetünk a perzsák gazdag népművészetével, mitológiájával, vallási és hiedelemvilágával, valamint legnagyobb gondolkodóik és költőik szellemi hagyatékával.
Érdekes kérdés, mely végig ott lebeg a fejünk fölött, miközben a kötetet olvassuk: mit jelent a haza fogalma, és mi az, ami valójában meghatározza az ember nemzeti identitását? A szülőföld, vagy az ország, ahol évtizedeket leélt? A történet végére megtudhatjuk, hogy a művészet eszközeivel miként lehet megválaszolni ilyen, és ennél sokkal nehezebb kérdéseket is.