KI AKARJA VALÓJÁBAN, HOGY EZ A HÁBORÚ SZÁZ ÉVIG TARTSON? ÉS MIÉRT ÉRDEKLI ANNYIRA ANGLIA KIRÁLYÁT EGY KIS FRANCIA VÁROS ELFOGLALÁSA?
Essex Vérebei számára a háború még csak most kezdődött. Calais ostromába keveredve, a tizenegy hónapos brutális blokád közepette már nem vakon indulnak az ismeretlenbe. De még mindig több bennük a kérdés, mint a válaszuk arra, hogy mi vár rájuk – és miért.
A százéves háború idején játszódó Essex Vérebei trilógia második – az előzőnél is izgalmasabb – kötetében tovább követjük az első részben megismert szereplők sorsát.
1347-ben járunk, a véres crécyi csata után. Az életben maradt Vérebek – Loveday, Őrlő, Thorp, Tebbe, Romford és a Skót – zsold híján a csatában elesettek kifosztására kényszerülnek, miközben jövőjüket latolgatják.
Hamarosan kiderül, hogy Eduárd király minden erejével folytatni akarja a háborút, és így a Vérebeket a jól erődített francia város, Calais ostromára küldik. Ahhoz, hogy hazajussanak, nemcsak a rájuk váró további harcokat kell túlélniük, hanem a könyörtelen telet, a zord tábori körülményeket és a sötét intrikákat is.
A 14. század derekát páratlan elevenséggel megidéző, fekete humorral átszőtt regényben bepillantást nyerünk a hatalmas ostromtábor életébe, az eseményekben nem kis szerepet játszó környékbeli kalózok világába, és az ostromlott város lakóinak mindennapjaiba is.
