Tóth Károly könyve a hódmezővásárhelyi művészcsoport történetét dolgozza fel több szempont szerint. A kötet nem kizárólag az itt alkotó művészekre (Tornyai János, Rudnay Gyula, Endre Béla, Pásztor János) koncentrál, hanem egy tágabb körképet kíván nyújtani arról, hogy a századforduló vidéki Magyarországán milyen művésztelepek és művészcsoportok működtek, ezeket milyen elvek és célok vezették. A könyv betekintést enged a magyar és az európai művésztelepek kutatástörténeti hátterébe, feltárja az „alföldi festészet” fogalmának kialakulását, illetve bemutatja, hogy a művészek miként járultak hozzá egy vidéki város kulturális és művészeti életének fellendítéséhez, a helyi néprajzi múzeum megalapításától a kerámiaművészeti műhely létrehozásáig. A kötethez jelentős bibliográfia kronológia, kiállításjegyzék társul. Ezt egészítik ki a művészcsoport életét dokumentáló – jórészt eddig nem közölt – forrásértékű fényképfelvételek.
