Descartes A lélek szenvedélyei című munkája halála előtt néhány hónappal jelent meg etikai nézeteinek legteljesebb kifejtéseként. Láthatóvá válik benne, hogyan kapcsolta össze Descartes a mechanikára épülő új filozófia alapgondolatait a hagyományos keresztény gondolkodás alapelemeivel annak érdekében, hogy a tudományok és a vallás az új filozófia átfogó rendszerében egységesen léphessenek fel. A szenvedélyelméletként kimunkált új filozófiai etika így nem egy diszciplína a sok közül, hanem kitüntetett rendszertani jelentőségű terület.
A kötetet Charles Le Brun szenvedélyek és a festészet kapcsolatáról szóló értekezése, további Descartes szövegrészletek, Spinoza és Malebranche egy–egy írása, valamint Boros Gábor elemző tanulmánya egészíti ki.
