Az író 13 év után másodszor megjelenő könyve különleges és lenyűgöző széppróza. A édesanyjától kapott levelek nyomán – melyeket mintegy második szövegként a lap alsó részében folyamatosan közöl – tizenkilenc elbeszélésben olvashatjuk az önéletrajzi ihletésű történeteket; és Ágh István itt olyan ironikus és szarkasztikus látásmódról ad bizonyságot, amit eddigi írásaiban ilyen erővel nem tapasztalhattunk. Komor történetek ezek, nincs happy end!, ennek ellenére az utóbbi két évtized egyik legjelentősebb, legolvasmányosabb könyvét kapjuk. Látszólag csak a faluról, a falusi emberekről szól, de eközben felmutatja a 20. század legnagyobb magyar társadalmi átváltozását.
