"Az Exodus óta nagyon hosszú idő telt el. Ezalatt a világ, és benne Egyiptom is, sokat változott. Volt idő szembenézni az ország múltjával, áttekinteni az összefüggéseket, s a társadalom különböző csoportjai - politikai világnézetüknek megfelelően - más-más következtetést és tanulságot vonhattak le a múltból. A liberális baloldal álláspontja szerint Mózes, Áron és cionista társaik szükségtelenül provokálták Fáraót és népét. Azok után, hogy József személyében e korábban lenézett és szociálisan hátrányos helyzetű népcsoport ilyen magas állásba juthatott, helyzetük átmeneti rosszabbodása nem indokolta sem a szeparatizmust, sem az Egyiptom kollektív elhagyására és önálló államalapításra irányuló szándékot. Az egyiptomi politikai elit növekvő félelme az ország ellenségeivel való esetleges összejátszástól, jóllehet alaptalan volt, de azt senki sem tagadhatja, hogy az országnak valóban akadtak ellenségei. Az általános munkakényszer bevezetése, valamint az újszülött fiúgyermekek kiirtása Egyiptom zsákutcás társadalomfejlődésének volt a következménye, amit természetesen nem lehet sem megbocsátani, sem elfelejteni, de e rettentő kor elmúltával mégiscsak összefogni kellett volna, és együtt építeni fel egy szebb és jobb Egyiptomot. Mindannyiunk Egyiptomát."