A XIII. század elején francia egyetemi körökben alakult ki először a "zsíros" és a "tudós" Bologna mítosza. Tudós, mert itt született meg 1088-ban az első európai egyetem, és mert itt virágzott a glossatoréknak, a római jog értelmezőinek az iskolája, amelynek köszönhetjük a római jog elterjesztését. Zsíros - azaz bővelkedő, gazdag, virulóan egészséges - mert termékeny, öntözött és szelíd a földje; mert vidám, káprázatos a konyhája; mert bőkezűen és szívélyesen fogadja az idegeneket és tiszteletben tartja az ott tartózkodók sokféle igényét. A vendégszeretet jellemzőire minden odalátogató idegen felfigyelt és a századok folyamán ismétlődnek a városhoz kapcsolódó dicséretek. A legrégibbek között említésre méltó az, amelyet diákok és tanárok nyilvánítottak ki 1155-ben Barbarossa Frigyes előtt, aki megállt Bolognában, miután Rómában császárrá koronázták. "Itt a termékek nagy bősége vagyon, itt udvariasak a lakosok, itt tisztes szállások találhatók, itt végül is megvan minden, ami elősegítheti a tanulmányokat és az életet". Olyan város ez, amely kielégíti mind az étel, mind a tudás iránti vágyat, olyan város, amelyet a tudósok zsírosként ünnepelnek, de amely csak azért engedheti meg magának, hogy tudós legyen, mert zsíros.
