Az internet, az okoskészülékek és a közösségi platformok térhódítása lehetővé tette, hogy a 21. század embere digitális tartalmak befogadója és előállítója is legyen, valamint mikro- és makronarratívák segítségével szociális kapcsolódási igényét is kielégítse. Mindez megváltoztatta korunk emberének kommunikációs és tanulási szokásait is.
A tudásátadás ősi, történetmesélésen alapuló formája megmaradt, ám a digitális média alkalmazásainak és a korlátlan közzététel lehetőségének köszönhetően az egyéni narratívák változatos formában és funkcióval jelennek meg. A Digitális média és történetmesélés a felsőoktatásban című könyv több tudományterület segítségével helyezi történeti és fogalmi keretbe a történetmesélés átalakulásának folyamatát és a digitális korra jellemző kommunikációs szokásokat.
A kötet a hazai és nemzetközi gyakorlatot összegezve és abból kiindulva részletesen ismerteti azokat a felsőoktatási szakterületeket, amelyeknek a képzési rendszerébe szervesen illeszkednek a digitális médiatörténetek alkotására és értelmezésére fókuszáló kurzusok, emellett külön foglalkozik az interneten megjelenő narratívákban rejlő kutatási irányokkal is.