Az emergencia fogalmát a különböző tudományos diszciplínákban jellemzően azokra a magasabb szintű, átfogó jelenségekre alkalmazzák, amelyeknek a leírása nem vezethető vissza alapvetőbb, végső soron fizikai elvekre. Ilyen értelemben beszélhetünk emergenciáról különböző biológiai egyedek specifikus területi eloszlása, az elme átfogó, funkcionális tulajdonságai, a részleges Hall kvantumeffektus vagy akár az olyan egyszerűbb jelenségek, mint a Conway-féle „Életjáték” lenyűgöző alakzatai esetében. Mára az emergencia fogalma mindenütt jelen van a tudományos diszciplínákban, ám ennek van egy sajnálatos következménye: nincs általánosan elfogadott elképzelés arról, hogy igazából melyek is pontosan az emergens jelenségek.
Az emergencia fogalma eredetileg egy önálló lételméleti állásponthoz kapcsolódott, amely a tudományban ma széles körben elterjedt materializmus álláspontjával szemben elfogadta az átfogó, magasabb szintű jelenségek önálló valóságosságát, de azt tagadta, hogy ez egy önálló szubsztancia következménye lenne. Ebből kifolyólag az emergencia fogalma szorosan összekapcsolódott az evolúció gondolatával: az emergens jelenségek egy evolúciós fejlődés során bontakoztak ki specifikus, emergens elveknek megfelelően a kezdeti anyagi világból.
A 2012-ben megjelent Emergens evolúció című kötet, amely ennek a kötetnek az előzménye, leginkább az evolúció gondolata felől közelítette meg az emergencia fogalmát. Ez a kötet sokkal inkább a tudomány és egy hagyományosabb filozófiai nézőpont felől teszi meg ugyanezt.
