Giovanni Della Casa, beneventói érsek, a Velencei Köztársaság pápai nunciusa a 16. századi olasz irodalom, és ezen belül a petrarkista költészet egyik legjelentősebb alakja. Európai hírnevét azonban a halála után két évvel, 1558-ban megjelentetett Galateónak köszönheti.
A mű a legjobb boccacciói-firenzei nyelvi hagyományt folytatva született meg azzal a szándékkal, hogy – a helytelen modor szellemes, szarkasztikus felvázolása mellett – az udvariasság és a jólneveltség legfontosabb szabályaival és a helyes viselkedés időhöz, helyhez, körülményekhez szabott, ma is érvényes kritériumaival ismertesse meg az olvasót.
Az olasz reneszánsz értekezés-irodalom e sajátos gyöngyszemének mindmáig ható népszerűségét mi sem bizonyítja jobban, mint hogy maga a mű címe a jól neveltség szinonimájává vált az olasz nyelvben.