A demokráciával kapcsolatos kérdések, az annak gyakorlatát illető vélemények mindennapos beszélgetéseink szerves részét képezik. Érintettsége jogán ? bizonyos értelemben – mindenki „ért hozzájuk”. A „hermeneutika” kifejezés viszont, mely hagyományosan a szövegértelmezés tudományaként volt ismert, jellemzően csak szűk szakmai körökben használatos. Mindazonáltal e diszciplína a 20. század során új jelentőségre tett szert, elsősorban Martin Heidegger és tanítványa, Hans-Georg Gadamer munkásságának köszönhetően. Az új emberkép szerint, mely e szerzőknél kirajzolódik, az emberi „ittlétet” mindenekelőtt halandósága, végessége, időisége, s az ezen időiségben számára felnyíló mindenkori létértelem tünteti ki a létezők körében. Innen tekintve az ember minden világviszonyulásában értelmező, megértő, vagy éppen e megértésben kudarcot valló lénynek bizonyul ? ezzel pedig a hermeneutika magában az emberi egzisztálás dimenziójában ver gyökeret, e dimenzió tekintetében tesz szert egyetemes jelentőségre. Állampolgári mivoltunkban, s társadalmi érintkezéseink során tehát mindannyian érdekeltek vagyunk a demokrácia kérdéseiben. Megértő, értelmező módon viszont már mindig is érintettek vagyunk tulajdon létünkben, egzisztenciánkban. Mi rejlik azonban abban a viszonyban, mely e két elemi érintettségünk közt vélhetően fennáll? Hogy tehát az interpretáció tudományaként értett hermeneutika miként hozható összefüggésbe a demokrácia kérdéseivel, miként tehet az szert a politikai-társadalmi rendet illető, mégpedig közel sem marginális, hanem bizonyos tekintetben nagyon is alapvető jelentőségre – elsősorban ezeket a kérdéseket igyekeztünk körbejárni ama 2010-ben, Miskolcon megrendezett konferencia keretében, melynek előadásait itt ? szerkesztett, alkalmanként kibővített változatban ? a Tisztelt Olvasó figyelmébe ajánljuk.