"Fecske Csaba lírauniverzumában sajátos intonációval szólalnak meg a kései József Attila-versek egzisztencialista elmélkedései: „sötéten ível át a boltozat / termet idézve puszta űr felett” (Hiteles nyomat). Az életműre jellemző létértelem-kutatás tematizálása ezúttal is meghatározza a kötet hangulatát, ez a legfőbb attribútuma a költő poézisének. Költészetében létünk misztériumait olyan leképzésben láthatjuk, melynek alapmotívuma az időcentrikus látásmód. Miközben az életről szerzett tudás és tapasztalat összegződik lírájában, kvalitásos nyelvi játékossággal megkapó költői képeket teremt képzelete. Így születik az a jellegzetes, mindenki másétól különböző Fecske Csaba-i szólam, amellyel a költő a létbe vetettség állapotairól mesél." (Kégl Ildikó)
