Hogyan férhet össze a Trónok harca és Hegel? Válaszom: könnyedén. Most, a nagy bevándorlási vagy migrációs hullám idején az érzelmek teljesen elszabadultak. Egyik végén egy átgondolatlan "Willkommenskultur" állt (szeressük az idegent), a másikon a fal (védjük meg magunkat az idegennel szemben). Hogy igazságosak legyünk sem egyik, sem másik "oldal" nem érezte, hogy álláspontja bármiféle megalapozásra szorulna, inkább hitek, és a hitekből kicsapó éles indulatok, sőt gyűlöletek feszültek / feszülnek egymásnak. Érzelmekkel szemben nehéz érvelni. Ezért ez az írás semmiképp sem akar sem egyik, sem másik nézet, eszme, ideológia stb. mellett, vagy akár ellen, állást foglalni. Csak felhívja a figyelmet: Nem lehet beszélni az idegen vagy más fogalmáról, anélkül, hogy ne az "azonos" legyen origója mindenfajta elemzésnek. Meglehetősen érdekes, hogy erre szinte senki sem figyel, pedig tényleg elég lenne egy kicsit Hegelt olvasni. Hiszen az "azonos" nincs "más" nélkül, és ez fordítva is igaz. Majd az "idegen" következik, amely nem feltétlenül azonos a "más" fogalmával: ugyanis az "idegen" mindig a "más", de a "más" nem feltétlenül az "idegen". Végül, aki értően nézi A trónok harcát, az tudja, hogy az idegen radikális fogalma következik: az "ellenség". És az ellenség" mindig az "idegen", de az "idegen" nem feltétlenül az "ellenség". Azonos, más, idegen és ellenség. Ez az írás mindössze arra törekszik, hogy megpróbáljon eszmetörténeti szempontból néhány alapvetést megfogalmazni, mindenféle kizárólagosság igénye nélkül, fenntartva a tévedés lehetőségét (és jogát). Mert ne gondoljuk, hogy a probléma oly könnyed, ahogy Samwell hiszi: "tágra nyílt szemmel figyeli, ahogy a Más összezsugorodik és tócsává olvad (...) végül nem maradt belőle más, csak a sárkányüveg tőr, amelyet gomolygó gőzkoszorú vett körül."(Trónok harca)
