Az életműkiadás 7. kötetének szerkezetét főként a 20. század íve rajzolja ki. Az írások felütésében olyan fordulatok olvashatók, mint „az 1920-as és ’30-as évekből”, „1944 vége, karácsony előtt néhány nappal”, „1956 októbere”, „1990 nyara” stb. – de a komoly témák között is ott vannak Gion kedves történetei, amelyeket minduntalan átjár a történetek mesélőihez vagy a saját gyerekkorához fűződő érzelmi viszony, mindenen felül pedig az író hamisíthatatlan humora és iróniája. „M. Holló János, aki gyakorta nevezi magát remekírónak, büszkélkedik azzal, hogy minden leírt sora megjelent magyar nyelven, sőt bizonyos sorok más világnyelveken is, például ruténul, szlovénul, szlovákul, horvátul, még németül, lengyelül, franciául, angolul és eszperantóul is; különösképpen büszke arra, hogy némely írásából film is készült, és ez a világhírnév felé röpítette, ami persze csak részben igaz, a világhírnév nem jött be egyértelműen, de ezzel is el lehet dicsekedni egy eszperantistának, aki már lefordította két könyvét, újabb műveket is műfordítana, csakhogy eléggé tájékozatlan az irodalom és a film világában, mert civilben paprikatermesztő mérnök Magyarország határának déli túloldalán, és ebben a szakmában is sok a gond mostanság, az íz és a szín keverésével mindig bajok vannak, nem árt egy kis eszperantista kikapcsolódás. M. Holló János a bevezető hetvenkedés után azonnal elmondta legújabb igaz történetét, ami tényleg igaz, azt is megígérte, hogy leírja, valamelyik rangos magyar folyóirat biztosan leközli, és ettől kezdve csemegézhet belőle az egész soknyelvű világ. Az eszperantista paprikatermesztő figyelmesen végighallgatta, elhitte minden szavát. Íme a történet, ami még filmen is sokfelé és olcsón kibontható, narrátorral vagy narrátor nélkül, az alábbi címmel: Műfogsor a mennyekből.”
