E rövid tanulmány távolról sem terjeszkedik ki az erdélyi művészettörténet valamennyi kérdésére. Már csak azért sem, mert Kőváry Lászlónak az a megállapítása, hogy Erdély gazdag, ismeretlen múzeum, még ma is való igazság. Erdély teljes művészettopográfiája még teljesületlen álom. Aránylag a szászok leltározták legkimerítőbben a velük vonatkozásban álló emlékeket. A román műtörténetírók már maguk is többször hangoztatják, hogy feladataik kezdetén állanak, s a magyar művészetnek – számbelileg a legtöbb emléket ez mondhatja magáénak, - egész korszakai, kivált az újabbak, megíratlanok. Minden érthetővé teszi, hogy összefoglalásról még nem lehet szó. A jelen írás célja csak az, hogy mozaikszerűen rámutasson egynéhány alapvető mozzanatra, amelyet a tárgyilagos tudományos állásfoglalás elengedhetetlenné tesz.
