Ez a könyv időben folytatása a szerző 2016-ban megjelent Magyar népismeret a 19. században –Előfutárok és klasszikusok című kötetének. Paládi-Kovács Attila írta a hazai etnográfiáról a Magyar néprajz című sorozat 2011-ben megjelent I. 2. kötetének tudománytörténeti áttekintését is. Ott elsősorban a szellemi áramlatokra és a tudomány elméleti, módszertani irányzataira helyezte a hangsúlyt. A történeti folyamat bemutatása során előtérbe állította a néprajzi kutatások intézményeinek, fórumainak, korszakos teljesítményeinek történetét.
Ezúttal a kötet túlnyomó része a néprajzi kutatásnak a szerzőhöz közel álló 20. századi tudósai munkásságát ismerteti. A kötet első nagyobb tömbje a század első felében tevékenykedő és A magyarság néprajza címen megjelent szintézist létrehozó nagy triász, Bátky, Györffy és Viski munkásságát mutatja be. A népköltészet, a folklórműveltség jeles tudósai közül Braun Soma, Ortutay, Vargyas Lajos és Manga János tudományos életművét emeli ki. A terepkutató tárgyi néprajz kiemelkedő kutatói közül Gunda Béla, K. Kovács László, K. Kovács Péter és Bakó Ferenc pályaképe kap különös figyelmet. Rövidebb fejezetek szólnak Belényesy Márta, K. Csilléry Klára, Hoffmann Tamás, Szabadfalvi József etnográfiai, valamint Tárkány Szücs Ernő és Hofer Tamás társadalomnéprajzi eredményeiről.
A magyar népkutatás a 20. században bővelkedett kiemelkedő tudósokban, akiknek munkássága beépült a magyar néprajz ismerettárába. Kívánatos, hogy a jelen kötetet újabbak kövessék, és a 20. század minden jelentős néprajzi életműve értő bemutatást kapjon. Kötetünk a néprajz mellett több más szak és a felsőoktatás, a tudományos ismeretterjesztés érdeklődésére is számot tarthat.
