Daday Loránd (írói álnevei:Székely Mózes, Derzsi Mihály, Kovács Bálint) (Beszterce, 1893 - Dés, 1954) a Monarchia békés éveiben született, de ifjú éveiben Trianon drámai következményeivel kellett szembesülnie. A kolozsvári református teológia hallgatója volt, majd a budapesti egyetemen szerzett filozófiai doktorátust. Székely Mózes néven Budapesten kiadott regényeivel nemcsak irodalmi, hanem politikai körökben is nagy feltűnést keltett.
Első regénye, a Zátony ugyanis azt a folyamatot mutatja be leleplező erővel, hogyan hull szét az erdélyi magyar földesúri birtok a feltörő román burzsoázia és a földet követelő parasztság kettős nyomása alatt. "Írásban elkövetett felséggyalázás" vádjával hat hónapi börtönre ítélték. Következő regényében, a Csütörtökben már a munkásosztály helyzetét jellemzi. Kiszabadulva a Korunkhoz közeledett, ahol 1936-ban Derzsi Mihály névvel néhány novellája is megjelent. Később ugyanitt Kovács Bálint név alatt publikált. Szoros személyi barátság fűzte Gaál Gáborhoz, s ez irányt adott lehetőségeinek.
Az 1940-es évek elején tanfelügyelői állást kapott Désen. A második világháború után Dés városának polgármesterévé választották, majd az MNSZ aktivistája, s 1946-tól a dési líceumban tanárként működött haláláig. Az Irodalmi Jelen Könyvek kiadásában novelláinak gyűjteményét olvashatjuk. A kötet több írást is közöl a szerzőről és munkásságról.
