Az elmúlt négyszáz évben számtalan pénzügyi válság volt, amelyek gyakran a hitelezés elfutása, a megnövekedett befektetői optimizmus és az átlagosnál gyorsabb gazdasági növekedés nyomán robbantak ki. Egyre többen vásároltak értékpapírokat és más eszközöket rövid távú profitszerzés céljából, amire az ár növekedése alapján számítottak.
Az eszközárak emelkedtek. Az értékpapír- és más eszközárak növekedése nyomán nőtt a háztartások vagyona, emelkedtek a fogyasztási célú költések. Az üzleti vállalkozások egyre optimistábbak lettek, és egyre többet ruháztak be. Sok ország külső adóssága nőtt, ráadásul olyan ütemben, ami fenntarthatatlannak bizonyult. A külső adósság gyors növekedésének belföldi tükörképe ezekben az országokban egyes adóscsoportok eladósodása volt, ami végül szintén fenntarthatatlannak bizonyult. A gazdaság dübörgött, ennek nyomán euforikus hangulat alakult ki. A hitelállományok növekedése ingatlan- és részvénypiaci buborék kialakulásához vezetett. Ezek az árak hosszabb távon nem voltak fenntarthatók.
A spekuláció tárgyaként a bitcoin egyedülálló abban, hogy mennyire nem létezik. Egy posztmodern mánia résztvevői nagy árat fizetnek, hogy egy senki által nem birtokolt táblázatkezelőben jóváírást kapjanak.