A magyar sportnak a riói olimpián elért 8 aranyérméből hét (!!!) a gyengébb nem képviselőihez fűződik. Hosszú Katinka három aranyérme, Kozák Danuta ugyancsak három győzelme – kettőben társaival, Szabó Gabriellával, illetve a négyes többi tagjával, aztán Szász Emese nem várt, ám annál örömtelibb vívó bravúrja – olyan fantasztikus sikere a magyar nőknek, hölgysportolóinknak, amilyen arányban ez, nyugodtan állíthatjuk, a sporttörténelemben egyetlen országban sem fordult elő. El kell ismerni: 2016-ban, s aztán 2017-ben a nagy világversenyeken is a nők mentették meg amagyar sport becsületét, valamennyi férfi kalapot emelhet előttük. Hiszen mi lett volna nélkülük mondjuk tavaly, az olimpián, azzal az egy szem férfi aranyéremmel?... Minden idők legsikertelenebb olimpiája, így viszont joggal büszkélkedhetünk vele: ez igazi férfi(?), bocsánat, női munka volt… Mindezeknek az eredményeknek – és a 2017-ben is folytatódott remekléseknek – hosszú évek óta hűséges krónikása Bocsák Klára, aki a sikerszerzőkkel, és még sok-sok másik különleges sportoló nővel sajátos beszélgetéseket, afféle női csevegéseket folytatott. Tessék, íme: szubjektív válogatás a közelmúlt és a jelen több száz interjújából, ugyancsak szubjektív témafelosztásban…
