Gyöngyössy Imre 1930. február 25-én született Pécsett. A mítosz, az archaikus paraszti világ, az ősi rítusok, a természet és közösség harmóniájában élő ember élménye meghatározták világlátását. Műveinek másik forrását, az európai keresztény kultúrát a pannonhalmi Bencés Gimnáziumban ismerte meg. Itt tanult meg olaszul anyanyelvi szinten. Dantét és Petrarcát olvasva nőtt fel, itt írta első verseit is. Itália szellemi és kulturális öröksége egész életét végigkísérte. Az olasz szakos egyetemi hallgatót 1951-ben letartóztatták, és egy koncepciós perben összeesküvés vádjával három év börtönbüntetésre ítélték. A sztálinizmus politikai börtöneiben verseit papír és ceruza nélkül, fejben írta. A börtönben eltöltött évek és későbbi találkozásai a század üldözötteivel meghatározták életművét. Hazájában már nem érhette meg első verseskötetének 1999-es kiadását. Ezzel a kétnyelvű kötettel a karizmatikus költő-filmrendező soha nem publikált versei végre eljuthatnak a magyar és olasz olvasókhoz. A sok átélt szenvedés ellenére Gyöngyössy Imre újra és újra felfedezte a teremtett világ szépségét, a szülőföld békéjét, parasztszobák csendjét, a kemencében sülő kenyér illatát, a barátság, szerelem erőt adó, megtartó energiáját. Spirituális ihletésű verseiben, akárcsak filmjeiben, gyakran szólal meg a "jövő nosztalgiája". Hányatott élete során soha nem vesztette el hitét Istenben és az emberben, a szeretet teremtő erejében, a "holnap reményében".
Az MMA támogatásával