Mai fejjel hihetetlen és furcsa elgondolni azt, hogy volt korszak, amikor Tom Jones még nem tartozott a sztárok közé. A hetvenedik éve felé közeledő énekes közel negyvenöt esztendeje vált közismertté, majd valódi világsztárrá.
A szegény bányászcsaládból származó walesi fiatalember annak idején az „It’s Not Unusual” című dallal robbant be a köztudatba, és néhány év leforgása alatt – például a „Green Green Grass of Home”-nak, a „Delilah”-nak és a „She’s a Lady”-nek köszönhetően – a legnagyobbak, a legismertebbek közé emelkedett. Folyamatosan jelentek meg a lemezei, a dalai felkerültek a slágerlistákra; koncertezett és saját televíziós műsort vezetett, és közben a Las Vegas-i kaszinók színpadjain is rendszeresen fellépett.
Valahogy sikerült átvészelni a nyolcvanas évek diszkós, punkos, glamrockos periódusát, majd az évtized végén a „Kiss” című Prince-dal feldolgozásával, utána pedig tíz évvel később játszi könnyedséggel, a „Sexbomb”-bal ismét meghódított egy-egy újabb generációt.
„Mások egy bizonyos területen mozognak, én nem. Nem ragadok le ott, ahol kezdtem… Nem akarok mást, csak jó dalokat énekelni.”
Fellépett Johnny Cash, Sammy Davis Jr., Jerry Lee Lewis társaságában, jóval később együtt szerepelt például Wycleaf Jeannel, az Art of Noise-zal és Tori Amosszal, Robbie Williamsszel, albumot készített Jools Hollanddal, utoljára pedig a 24 Hours című albummal örvendeztette meg rajongóit.
Karizmája az évtizedek során nem gyengült – éppúgy megdobogtatja a női szíveket, mint néhány évtizeddel ezelőtt; kisugárzásával mosolyt csal az arcokra, örömöt csepegtet a lelkekbe. Valódi szupersztár, aki valahol mélyen, legbelül még ma is az a walesi jampi, az a ravasz, vidám kópé, aki egykor volt.
