"Sok halál vár rád gyermekem, de ne félj, az élet mindig visszatér hozzád… – jósolja egy cigányasszony a szeplős, vörös hajú kislánynak. Annak a gyermeknek, aki az anyjától még sohasem hallotta a nevét, mert csak „ronda kis béka” volt neki mindig. Akit az apja már akkor elhagyott, mielőtt megszületett, akit a mostohája tizenegy évesen megrontott, s aki már tizennégy évesen az utcán kereste meg a kábítószerre a pénzt. Ártatlan gyermeklelke, akinek neve sem volt, meghalt. Megölték, akiktől segítséget remélt, de Meggie nevet adva neki becsapták. S meghalt majdnem a teste is a túladagolt herointól. A testét megmentik, hogy egy kaszinóban Priscilla néven szolgálja tovább azokat, akik konzumhölgyként megfizetik. Akiknek csak egyetlen dolog fontos: a pénz. Mert a pénz hatalom,amiből minél több van, annál több kell. Miként annak a gyémántbánya-tulajdonos amerikai üzletembernek, Mr. Thortonnak is, aki kábítószerfutárnak kényszeríti őt. Megszökik, de egy újabb halál vár rá. Az Indiai-óceánból kiemelkedő szökőár iszapba temeti Szumátra szigetén. A felismerhetetlenségig összezúzott testét ismét megmentik, de sem a nevére, sem másra nem emlékszik az egész addigi életéből. Arra sem, hogy miért vádolják nemcsak drogcsempészéssel, hanem gyilkossággal is. Bűnös ő vagy áldozat? Ártatlanságában csak egyetlen ember hisz, Simon, aki ott volt a megtalálásakor. Ebben a fordulatos, Indonézia csodás tájaira és hitvilágába vezető, s közben a női vágyak és szenvedélyek titkaiban elmélyedő regényben tanúi leszünk annak, hogy ez a bűnben felnőtté szenvedett kislány – most már Delíziaként – hogyan találja meg gyermeki tiszta énjét visszatérő öntudatában. S hogyan találja meg – lélekben megtisztulva – az érte börtönt is vállaló, Európában tanult hindu férfiban azt a boldog és elégedett sorsot, amelyet a szeplős kislánynak a cigányasszony egykor megjövendölt."