A 40 országot letaroló finn sikersorozat a Hófehér-trilógia első része. A 17 esztendős Lumikki Andersson kivételesen zárkózott lány, aki szinte minden iskolai aktivitásból kihúzza magát. Egyik nap azonban a fotószakkör előhívójában bankjegyeket talál felaggatva a szárítóra. Mint hamarosan kiderül, Lumikki három osztálytársa tetemes mennyiségű véres bankjegy birtokába jutott, de ekkor még egyikük sem sejti, hogy egy nemzetközi drogkartell piszkos ügyeibe nyúltak. A baráti társaság egyik tagja kinyomozza, hogy apja, a közkedvelt rendőr is nyakig benne van az ügyben, és a fiatalok orosz és észt bűnözőkkel a nyomukban végül egy titokzatos kastélyban találnak menedéket, ahol a fura fedőnevű Jeges Medve vendégszeretetét élvezhetik, ki tudja meddig... Majd az évtized leghidegebb telén, mikor mindent beborít a kékesen csillogó friss hó, vércseppek lepik el az utcákat..
"A könyv fő erőssége a hangulatkeltés. Ott voltam Tamperében, éreztem a -25 fokot, a hideget, a tiszta, csikorgó havat, a kávé erős kijózanító illatát, a vér fémes, édeskés, nehéz szagát. Filmszerűen láttam az eseményeket, de bekapcsolta minden érzékemet, hallottam a zörejeket, éreztem a szagokat, tapintottam a fémes, érdes, kötött felületeket. Lumikki jó karakter, okos, logikus. Nem a mostanában divatos „erős női karakter”, pedig van benne erő. Szerettem az eszmefuttatásait, az élethez való okos hozzáállását és azt is hogy bizony néha hibázott.
Lumikki a bántalmazottak tipikus vonásait tükrözi. Hogy mi történt vele, csak szép lassan, részletekben, képekben jelenik meg. Emlékbetörések, fragmentált emlékképek.
Sok szálon fut a történet és bár a krimi szál szerintem könnyebben kitalálható, az igazi rejtély Lumikki jelleme és múltja.
Titkok, csend, a fülben lüketető vér dobogása és csontig hatoló hideg.
Kimondottan élveztem, jöhet is a következő rész!" (forrás: moly.hu/oris_olvas)
